Kína teatermő régióinak szívében a teaszedők a klímaváltozás következményeivel küzdenek.

 

Teaszedő idénymunkások haladnak fel egy hegyi ültetvényre Hangzhouban, Zhejiang tartományban 2025. április

A mezőgazdaság fura egy műfaj, a résztvevők szinte mindig van miért panaszkodniuk, ha sok az eső, az a baj, ha kevés, az is, ha kitűnő a termés, akkor meg az árak nyomottak. Egy kicsit olyan ez, mint az egészségügyről szóló szubjektív beszámolók. Elsőre úgy tűnhet, hogy itt is ilyesmiről lesz szó, pedig a cikk más húrokat penget. Érzékelhető mértékben változik a klímánk és ez olyan alkalmazkodóképességet követel tőlünk, ami nem biztos, hogy adott. Technológiailag, biológiailag és társadalmilag sem.

Kína teatermő régióinak szívében a teaszedők a klímaváltozás következményeivel küzdenek.

Kína legjobb teatermő vidékein aszály, fagy, jégeső, hőséghullámok, és hó söpört végig a teaültetvényeken. A termesztők és az ültetvényeken dolgozók megfeszített erővel igyekeznek megmenteni azt a keveset, ami a szezon terméséből maradt, hogy egyáltalán túlélhessenek.

Chen Yiru cikke eredetileg a SIXTH TONE-ban jelent meg

#migration#labor#environment#climate change#agriculture

 

A Nyugati-tó (Xihu 西湖)  partján emelkedő hegyek lejtőin Hangzhou város felett, szorosra gombolt kabátban, fejükbe húzott bambusz kalapokkal, szorosan hátukra vett kosarakkal felszerelkezett teaszedők vonulnak a ködben .

Lentebb Meijiawu 梅家坞 faluban, utcai ruhában három nő nézi a jól ismert rituális vonulást, ami ezúttal nélkülük zajlik. “Nem volt elég új teahajtás, ezért szabadnapot kaptunk” mondja a 67 éves Xu Bangran, aki Anhui tartományból származik és 2000 óta minden tavaszt itt töltött.

Más években, ebben az időszakban már legalább 20 napja szünet nélkül szedte volna a teát, most viszont április elején már 5 napot kellett kihagynia – természetesen bárminemű fizetség, vagy biztosítás nélkül.

Meijiawu falu látképe, a Nyugati-tó melléki teatermelés egyik központja Zhejiangban.

 

Zhejiang tartományba minden tavasszal több, mint 800.000 szezonmunkás — többségük idősebb hölgy -  érkezik más belső tartományokból, mint Anhui, Jiangxi, és Henan — hogy kézzel szedjen magas minőségű rügyteát ezzel egyúttal elindítva a szezont.

A munka gyors, kimerítő és nagyon szűk időszakra, a Tavaszünnep környékére korlátozódik, az ekkor szedett rügyekért lehet a legnagyobb árat kapni.

A Long Jing, avagy Sárkány-kút 龙井 tea szezonjának, ami Kína talán legismertebb és legelismertebb „aranyat érő” zöld teája - ez a csúcsidőszaka. Magán a jellegzetes ízen túl hírét öregbítette az is, hogy évszázadokon át hódolati tea volt, valamint, hogy intenzív ellenőrzést és kézi munkát igényel mind a szedése, mind a kézzel történő elkészítése, sütése az olyan központi területeken, mint Meijiawu, amirőlkülön teafajtát is leneveztek már.

Ebben az évben ez a rövid, de ígéretes szezonelőtti szedési időszak futott zátonyra: egymást követő extrém időjárási események: szárazság, fagy, jégeső, hó, sőt még egy rövid márciusi hőhullám is – felperzselt földeket hagyott maga után, satnya növekedést, gyér termést okozott.

A vándorló szezonmunkások, akik azelőtt egy havi kemény munkával akár félévnyi bevételt is elérhettek, most üres kézzel térnek haza. Sokaknak ez lesz az utolsó szezonjuk. Kína más híres ikonikus teavidékén is 2025 tavasza, mint a valaha volt egyik legrosszabb évjáratként vésődik bele az emberek emlékezetébe.

2024 Kína szerte extrém időjárást hozott: rekord hőség, 20 nagyobb áradás, és legalább hat történelmi léptékkel mérve is nagy tájfun; szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az ehhez hasonló időjárási események gyakoribbá, és pusztítóbbá válnak, veszélyt jelentve a vidéki mezőgazdaságra és az idénymunkára. 

Egy falubéli frissen szedett leveleket szárít Meijiawuban.

Zhejiang esetében a tét meglehetősen nagy. Kína egyk legnagyobb teatermő régiója tavaly több, mint 217.000 hektárnyi ültetvénnyel, összességében 30 milliárd yuan (kb $ 4,2 milliárd dollár) bevételt generálva. Zhejiang egyebekben Kína vezető tea régiója mind az export volumenét mind értékét tekintve.

Most, hogy a termés a kulcsterületeken lecsökkent, iparági szakértők szerint a Longjinghez hasonló prémium teák ára meredeken emelkedni fog, miközben a kistermelők, kiskereskedők kénytelenek lemondani az év szokásosan legjövedelmezőbb időszakáról.

Néhány termelő még reménykedik egy esetleges feltámadásban, amit egy bőséges és jó minőségű második szedés hozhatna, de sokan már elkönyvelték a veszteséget és igyekeznek inkább alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ez magába foglalja a hidegtűrő fajták alkalmazását, a szedési időszakok eltolását és olyan védő eszközök alkalmazását, mint a szélfogó akadályok, fagyvédelmi ventilátorok és korai, modern meteorológiai előrejelző rendszerek telepítését.

Megint mások olyan biztosítási kampányokhoz csatlakoznak, amelyek valamiképp kompenzálják az esetleges időjárásból származó veszteségeket.  De ahogy az egyik mezőgazdasági tisztviselő fogalmazott: mindent tekintetbe véve, a teatermesztés Zhejiangban ma már lényegében az időjárás és éghajlat könyörületén múlik.”

 

Háromszoros ütés

 

Április elején világossá vált, hogy a szezonnak lényegében úgy lesz vége, hogy el sem kezdődött. Qingming előestéjén a Zhu Xiaoqing ültetvényére érkezett 20 idénymunkásból 15 összecsomagolt és a hajnali busszal hazautazott.

“A szomszédaink is hamarabb kezdik a bérek kifizetését és inkább hazaküldik a munkásokat.” mondja a negyvenéves farmer újságunknak. Egy normál évben egy munkás kb. 250 kg teát tud szedni, idén tavasszal, ha mindent belead, sem éri el a 200-at.

“Azelőtt a Tavaszünnep volt a leginkább élettel teli időszak a tea-hegységekben. Volt, aki egy 20 napos szedés után akár 5000 yuannál is többet vitt haza. Idén mindenféle kiegészítőkkel, jutalmakkal is jó, ha 2000 yuant sikerül összeszedniük.”

 

 

Turistákkal teli buszok érkeznek a teakertekhez a Nyugati-tó melletti Hangzhouban

Xu Bangran is kishíján hazautazott, de a főnöke kérte, hogy várjon még pár napot a következő szedésig, amikor a magasabban fekvő öregebb fákat szedik majd. “Attól tartok ez az utolsó évem itt teaszedőként” mondja a Xu “Jövőre biztosan nem jövök.”

Akárhogy is nézzük ez nem volt egy rendes szezon.

“Az egész felfordulás tavaly télen kezdődött.”- mondja  Luo Liewan, Zhejiang Teaipari Szövetség főtitkára. Extrém események követték egymást — szárazság, fagy, hőhullám, rekord sebességű szelek, olyan sűrűn, hogy még ki sem hevertük az előzőt, már a nyakunkon volt a következő baj.

Az időjárás teljesen kiszámíthatatlan volt. A korai tea rügyek mind megperzselődtek— mondja Luo; januárban egy téli anticiklon és aszály telepedett rá Zhejiangra, bizonyos területeken 40 egymást követő napon át nem esett. A havi csapadék 70%-kal volt kevesebb, mint a sokéves átlag.

Ezt követően februárban hirtelen fagyhullám érkezett: három napon át tartott a száraz és fagyos időjárás. Az aszály miatt már egyébként is sérülékeny korai rügyek szó szerint megperzselődtek a fagytól. A kár miatt a szedés legalább 10 napot késett káoszba taszítva a gondosan szervezett szedési programot.

Zhu Xiaoqing és anyja, Yang Meihe, feldolgozott tea leveleket mér otthonukban Meijiawuban.

Márciusban visszatért a fagy és sokkal tovább tartott, mint szokott az alacsonyan fekvő ültetvényeken okozva jelentős károkat.  Ezt egy őrült kánikula követte, a hónap végén már 35 fokot mértek a hőmérők, ilyen korábban alig fordult elő. Amilyen gyorsan jött, el is ment, a hőmérséklet újra zuhanni kezdett, a hegyekben havazott. Az a kevés rügy, ami valamiképp túlélte az előző hideghullámot és kánikulát, végleg lefagyott.

Zhejiang déli részén áprilisban 100 km/h sebességű viharos szelek rontották a helyzetet, melyeket sokhelyütt jégeső kísért.

A magashegyi ültetvényeken a friss fiatal rügyek feltekeredtek és leszáradtak, mert a szél kivonta a nedvességet a levelekből, amelyek jó részét nem is lehetett leszedni.

Még nem volt vége. A sok csapást túlélt teáknak azért maradt mesélni valójuk.

Luo szerint a megmaradt rügyek élesebb, kifejezett ízt és aromát produkáltak – virágos, füves, hihetetlenül friss – és egyben gazdagabb, több umamit adó, édesebb ízt.

“A tea teltebb, aromadúsabb és gyönyörűen érezhető a szájpadláson. Talán az egyik legjobb tea volt, amit évtizedek óta ittam.” Aztán nevetve teszi hozzá, amit én érzékelni tudok, az persze korlátozott. Én csak próbálom a legeslegjobb teát megtalálni.”

A vihar szeme

Amikor március végén a hőség lecsapott Meijiawu, a szedés még odébb volt és ennyi megpróbáltatás után bekövetkezett az elképzelhetetlen; Zhu Xiaoqing ültetvényén a tea egyetlen éjszaka alatt szedésre érett. Tegnap még a hidegtől megviselt, reménytelenül összeaszott levelek látszottak mindenfelé, másnap reggel pedig az új rügyek olyan sebességgel nyíltak ki, amit senki sem tudott még elképzelni sem. 

Zhu kétségbeesetten próbált segítséget kérni és összetoborozni egy teaszedő csapatot. Délre sikerült  43 embert összegyűjtenie. Ételt hozatott, hirtelenjében még elegendő szedőkosarat sem talált:  “Kénytelenek voltunk közös kosarakba szedni, egyszerűen nem volt annyi, amennyien voltunk.”

 Az ezt követő héten nyári kánikulát idéző, tűző napon kellett szedniük a teát, csakhogy pár nap elteltével megint téli ruhába öltözve, a fagytól zsibbadt ujjakkal szedjék az egy rügy + két levél hajtást, ami az első szedésű, lágy, finom zöld teák klasszikus szedési kombinációja.

Még arra sem volt idejük, hogy ebédre hazatérjenek; a szedők egész nap kint maradtak a hegyoldalon, lekupodortak a teasorok közé, úgy ettek sietősen. Egyikük, Xu Xiaoying, a lánya rózsaszín palackjából ivott beosztóan, mert még pisilni sem nagyon volt idejük.

Xu Xiaoying a lányától kaptt rózsaszín termosszal, amit a szedés hosszú napjain visz magával.

Fang Xuanke volt a csoportban az egyetlen férfi, ő felelt a hegyi tea-hajsza, az őrült, rohanó szüret körüli dolgok szervezéséért.

Ebéd előtt nagy kosarakba gyűjtötte a frissen szedett leveleket, majd levitte őket a nyaktörően meredek ösvényen, hogy lemérje és kiterítse őket. Ezt követően a vállán egy bambuszrúdon egyensúlyozva felvitte az asszonyok többtucatnyi ebédjét.

Naponta négyszer tette meg a 20-40 perces utat, mindez nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a frissen tartott leveleket azonnal hervasztani kezdjék. Otthon Zhu apja is folyamatosan készenlétben állt. A Longjing teát más kínai zöld teákhoz hasonlóan a szedés napján kell feldolgozni, ami hervasztásból, sütésből és szárításból áll. A legkisebb késlekedés is menthetetlenül az íz és aroma halványulásával jár. A hirtelen ilyen tömegben leszedett tea sütéséhez kilenc plusz gépet kellett kölcsönkérni a szomszédoktól, a munka így nem állt le, hajnal kettőig egyfolytában dolgoztak minden gépen, csak ezután pihentek pár órát.

A tavaszünnep az esős évszak kezdete is egyben, az ezután szedett tea teljesen más minőségű és árkategóriájú.  Mivel elkezdett esni, a hőmérséklet újra csökkent, a teaszedők a legmelegebb ruháikat vették fel, pulóvert, dzsekit, felül sötétzöld esőkabáttal.  Óvatosan egymás nyomába lépve haladtak a csúszós, sáros ösvényen.

Teaszedők térnek vissza a teaültetvényről és frissen szedett teájukat nagyobb bambuszkosárba öntik Meijiawu, Zhejiang.

“Hideg van, igazán hideg” mondja Zhang Qingzhi, a 62 éves teaszedő Jiangxi tartományból. De esős napokon a teafák, a levelek nagyon gyorsan változnak, sietni kell..” Sőt az eső még a hőségnél, fagynál is több gondot okoz “Az esőáztatta levelek nem jó ízű teát adnak. De én nem vagyok szakértő, valószínűleg nem ismerném fel a különbséget. ” mondja Fang

Mindenképp jönnek

Alkonyatkor a teaszedők szigorúan megszabott koreográfia szerint bejönnek az ültetvényről.

Xu Xiaoying, 54 éves, leengedi az esőtől még nedves felgyűrt nadrágszárát, amiből pár összegyűrt tea levél hullik a földre. Két edényt helyez a fatüzes tűzhelyre, egy a tésztának, a másikban pedig vizet melegít annak, aki tisztálkodni szeretne. A vacsora egyszerű, de mindig meleg. A szálláson lakó hölgyek nagyrészt Jiangxiből érkeztek, az ételeiket erősen, csípősen fűszerezik, ezért a menüt is ehhez igazították. Szállásuk Zhu falujának egyik melléképületében, egy durván 30 négyzetméteres szoba, emeletes ágyakkal, amik faltól falig érnek. Minden szinten 10 nő fér el úgy hogy a válluk csaknem összeér.

Xu Xiaoying vacsorát készít a teaszedőiknek.

Zhu Xiaoqing otthonában Meijiawuban, a teaszedők az egész napos munka után összegyűlnek egy egyszerű tészta vacsorára.

A legtöbb idénymunkás régiótól függően napi 180-200 yuan között keres Meijiawuban, ahol Zhu teaültetvénye található, a keresetet 180 yuanban rögzítették. Ez kevesebb, mint a helyi szedők bére – ami 250 yuan egy műszakra – de az idénymunkások nem reklamálnak.  Az ő korukban – mondják – már nincsenek nagy igényeik. A munka pedig még mindig sokkal barátságosabb és ismerősebb, mint bármi más, amit találhatnának.

“Ebben a korban mondja Fang – hacsak valaki ismerősként nem szerez protekciót és nem segít, szinte lehetetlen, hogy felvegyenek gyári munkára.”

„A gyárak nem a magunkfajtát keresik – erősíti meg Xu Xiaoying –otthon pedig nem sok földünk van. Így hát örülünk, hogy egy kis megtakarítást félre tudunk tenni öregkorunkra. Emiatt aztán olyan érzésünk van, mintha egyfolytában úton lennék.“

Miközben tehát a tea a Xuhoz hasonló nők életének egyik fő lehetőségét jelenti, az ültetvények egyre inkább rákényszerülnek a változásra”.

Zhejiangban a földművesek kénytelenek alkalmazkodni és változtatni abban, hogyan és mit műveljenek. Sokan elhagyják a korai érésű fajtákat, mert ezek sokkal érzékenyebbek a tavaszi fagyokra és igyekeznek egyfajta rizikókerülő stratégiát felállítani azzal, hogy keverik a korai, a normál és kései szedésű fajtákat.

“A múltban mindenki a korai szedésű fajtákra koncentrált – mondja Luo. Manapság inkább a késői szedésű fajtákat keresik a temesztők, mert ellenállóbbak és gazdagabb aromát is adnak.”

a szállás

 

Néhányan próbálják az ültetvények felszereltségét javítani és széltörőket, puffer zónákat, hálórendszereket szerelnek fel a fagy és a jégeső ellen. Megint mások fagyvédő ventilátorokba ruháznak be, valaha ez ritka jószág volt errefelé, most a magas költségei ellenére is egyre inkább elterjed, de van aki speciális párásító, öntöző járműveket telepít. Digitális előrejelző rendszereket és biztosítási programokat is alkalmaznak a veszteségek enyhítésére.

De, ahogy azt Luo mondta, még így is mindent tekintetbe véve, a teatermesztés Zhejiangban ma már lényegében az időjárás és éghajlat könyörületén múlik.””

A legtöbb teaszedő vagy más dolgozó részére ez a rizikó a munka részévé vált. 

Az esküvő

Xu Donghua, Xu Xiaoying legjobb gyerekkori barátja egy évtizede kezdett bele a teaszedésbe, amikor megosztva a családtagjaival a háztartás gondjait és költségeit, valamiféle külön bevétel segítségével a saját lábára próbált állni. Egy gyermekkori betegség tartós szellemi károsodást okozott a ma 52 éves asszonynál, akinek a keze most is nyugodtan de szorgalmasan jár, miközben végighalad a teakerten. Többnyire magába zárkózik, ritkán beszél. De most a hazautazás estéjén, Xu Donghua végre kilép a rivaldafénybet. A Jiangxiból való asszonyok a szálláson saját szórakoztatásukra egy ál-esküvőt rendeznek és különös tájszólásukban egy ősi otthoni szertartást jelenítenek meg, aminek a címe:  "bárcsak elvenne végre valaki! "

Donghua beáll egy gabonaszárító bambuszszőnyeg közepére, ő játsza a menyasszonyt. Valaki összecsomóz egy piros nylon szatyrot és mint menyasszonyi koszorút és fátyolt a fejére teszi. Az asszonyok gurulnak a nevetéstől, a zajra a földszinti lakók méltatlankodni kezdenek.  Xu Xiaoying vigyorogva előveszi a telefonját, és négy klipet tölt fel a Douyin hírfolyamába, a TikTok kínai verziójába, ahol teaszedőként végzett életét dokumentálja. Az egyik hozzászólás így hangzik: „Xiaoying, már megint utazol !”

Dehát épp ez volt a terv. A következő koncert Fujianban vár rá, még délebbre. Minden évben más ültetvény, már itt is van a következő.

 All photos by Chen Yiru